Adventi levesezde

Tegnap az adventi wampolásból hazaérve semmi másra nem vágytam jobban, mint egy forró levesre. A legutóbbi Nők lapjában megfogott egy egyszerű recept Hernyák Tomitól, ami kicsit továbbgondolódott a konyhánkban. Kezdetben egy teljesen másféle verzió keringett a fejemben, de egy hozzávaló híján más irányba mozdultam el. Bár mi nem főzünk ünnepi vacsorát, ezt simán el tudnám képzelni egy expressz karácsonyi menüben, mert szerintem egy egészen elegáns kis fogás kerekedett ki belőle.

Fehérboros csicserileves pulykával és sült almával

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1dl jó minőségű száraz fehérbor
1 konzerv csicseriborsó
30 dkg pulykamellfilé
1 szál rozmaring
só, bors
2db közepes méretű alma

Elkészítés:

Az apróra vágott hagymát vaj és olaj keverékén kis só hozzáadásával megdinszteltem, felöntöttem egy deci borral és ugyanennyi vízzel, és botmixerrel olyan simára turmixoltam, amilyenre csak tudtam. Ezután hozzáadtam egy szép szál rozmaringot, a lecsöpögtetett és átöblített csicseriborsót, és még körülbelül fél liter vizet (alaplével jobban hangzik és nyilván finomabb is, de az most éppen nem volt), bátran sóztam és borsoztam, néhány perc után pedig a falatnyi kockákra vágott pulykahúst is a borsó után dobtam. Újabb percek múlva, amikor a hús teljesen átfőtt, elzártam alatta a gázt. Mialatt főtt a leves, felkockáztam két piros almát. Egy serpenyőben vajat hevítettem és megpirítottam a gyümölcsdarabokat, a végén pedig az egészet a leveshez kevertem.

Vegator

Tegnap végre rászántam magam, hogy újabb részt törjek meg az erkélyen várakozó zsáknyi dióból, amit még szeptember végén szedtünk fel otthon, a kisapostagi fa alól. Az első megtisztított adag már legalább egy hónapja elfogyott, azóta próbáltam rávenni magam a dologra. Sokáig tartott, míg a gondolat tetté érett, pedig ha van a hűtőben, nagyon gyakran esszük. Müzlibe, zabkásába, sütibe téve, de használjuk pesztók lelkének, vagy csak úgy, magában, meghagyva nemes egyszerűségében. Ezúttal viszont volt egy célrecept, Bede Anna Vegasztrománia csúcsszuper diótorosa, aminek elkészítésével ugyan nem mondom, hogy nem pepecseltem többet, mint amit általában bevállalok, de kivételes alkalom, nem rohantam éppen sehova. Nem ragaszkodtam az eredeti recepthez, mert hirtelen se gesztenyét, se szárított erdei gombát nem sikerült szereznem, de nekem így is megfelel a végeredmény, amit gyakori mmmmzések közepette teszteltem. :) Bár voltak hosszabb, évekig tartó húsmentes időszakok az életemben, és talán még lesznek is, nem vagyok vegetáriánus. Így a vega hurkák és a  párolt almás lilakáposzta mellé, ami szintén azon indult, libazsíron pirult ciabatta került. Egy pohár borral lekísérve élménydús ebéd volt, nagy kár, hogy egyszemélyesre sikeredett...

Update: kétszemélyes vacsoraként is bevált - mmmmmzött a Kedves is. :)

Hozzávalók a diótoroshoz (gomba és gesztenye nélküli, szegényes változat :)):

100g dió
50g rizs (én a kedvenc kerekszemű barnát használtam)
1 kisebb alma meghámozva
50g gouda sajt
1 tojás
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, majoranna

Hozzávalók a párolt káposztához:

1 kis fej lilakáposzta
1 kis fej hagyma
1 alma (itt nem hámoztam)
2 dl 100%-os almalé
1 dl száraz vörösbor
2-3 ek málnaecet (vagy fehérborecet)
2db babérlevél, 3db szegfűszeg, só, bors
1 tk méz
Elkészítés:

A hurkához a rizst (előző nap) megfőztem, a diót durvára daráltam, a hagymát és a fokhagymát felaprítottam, az almát apróra vágtam és egy tálban mindezt összekevertem egy tojással. A masszát egy kávéskanálnyi majorannával, sóval borssal ízesítettem, majd hat részre osztottam. Sütőpapírokat 20x20 cm-es darabokra téptem, ezeket vékonyan megkentem olívaolajjal és az adagokat külön-külön, mint a szaloncukrot, becsomagoltam. Száznyolcvan fokra előmelegített sütőben harminc percig sütöttem őket, félidőben mindegyiket megfordítottam.

A párolt káposztához kevés libazsíron megdinszteltem a hagymát egy kis sóval, rádobtam a vékony csíkokra vágott lilakáposztát és tizenöt percig pároltam. Az almát kisebb darabokra vágtam, majd a babérlevéllel és a szegfűszeggel a káposztához adtam, végül hozzáöntöttem a bort, az almalevet és még háromnegyed órán keresztül lassú tűzön hagytam. A végén sóztam, borsoztam, hozzáadtam az ecetet és egy kis kanál mézet.

Utolsó mozzanatként egy serpenyőben felolvasztottam egy teáskanálnyi libazsírt, félbevágtam egy ciabattát, és mindkét oldalát aranybarnára pirítottam.

Levendula és almadzsem

Kapcsolatom a levendulával több mint tizenöt éve szoros, mióta először megéreztem az illóolaj illatát a levegőben. Egészen sokáig csak ebben a formában engedtem közel magamhoz, de tavaly rájöttem, hogy sokkal több van benne egyszerű aromaterápiás szerepnél és egyébként igen sokoldalú személyiség.

A Kedvessel egy éve elkezdtük felfedezni Tihanyt (és mellékesen fülig beleszerettünk). Hallottunk a szedd magad levendula szüretről, de rossz szokásunk szerint ellustálkodtuk a délelőttöt és elég későn értünk a félszigetre, ahol, miután kiverekedtük magunkat a turistákkal tömött utcákról, egy teljesen véletlenszerű és elvarázsoló túrára indultunk, nem tudva azt sem, hogy hova és mikor lyukadunk ki. A levendulázásról én pár órányi séta után teljesen lemondtam, amikor egy domb tetején állva szembe találtuk magunkat azzal a lilakék illatos mezővel, ahova végül szinte futva és szinte az utolsó pillanatban megérkeztünk. Ekkor még azt gondoltam, szedünk pár csokor virágot, amit majd esetleg elajándékozunk. Egy szüretelőtől kapott tippre (miszerint a kisméretű szabvány szatyrot a virág fejével is meg lehet tölteni) viszont elkezdtünk gondolkodni, mit is kezdhetnénk egy csomó levendulával. Így lett az aratótáskányi virágból szörp és levendulás sárgabarack lekvár, ami nagy fájdalmunkra még a tél előtt elfogyott. Kétség nem férhetett hozzá, hogy visszatérünk, így az idei szeddmagad első napján egy hasonlóan csodás, csak épp a másik irányba tett túra után megalapoztuk az idei szörp készletet is.

Eszter receptje alapján (csak annyit változtattam, hogy a literenkénti egy kiló helyett hetven deka cukrot használtam) több mint tíz liter szörp készült és mivel minden kicsi és nagy és közepes italos üveg elfogyott, egy fazéknyi virág áztatvány almadzsemben végezte.

Hozzávalók 6-7 kisebb üvegnyi dzsemhez:

12 db közepes, mosolygós alma
0,5 kg cukor
levendulavíz (sok levendula+víz+két nap áztatás után annyi evőkanál citromsav adagolva, amennyi liter víz)

Így készült:

Az almákat meghámoztam (a magházat és a héját félretettem), és apró darabokra vágtam. A darabokat egy vastag falú lábasba tettem, felöntöttem annyi levendulavízzel, amennyi ellepte (körülbelül egy-másfél liter lehetett), hozzákevertem a cukrot, majd a félretett hulladékot is, amiben a legtöbb pektin található és ami a dzsem zselés állagáért felel. Nagy lángon körülbelül egy órát főztem, a végén több-kevesebb sikerrel kihalásztam belőle a héját és a magokat, tiszta befőttesüvegekbe kanalaztam az egészet és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Pirosfehér

A nemrég elkövetett szeddmagad eprészkedés alkalmával hárman majdnem tíz kiló gyümölcsöt gyűjtöttünk be nem egészen egy óra alatt. Nem volt sokkal olcsóbb, mintha csak simán megvettük volna valahol az út szélén, de ezek a bogyók legalább nem fürdőztek benzingőzben, és saját kézzel szedni, válogatni mindig jobb. A felhalmozott készlet nagy része lekvárként végezte, és épp a dunsztban csücsül, egy fél kiló viszont egy jó kis vaníliás tejberizs méltó társaként született újjá, eperöntet formájában.

Hozzávalók az öntethez:

50 dkg eper
3 evőkanál barnacukor
0,3 dl rum

Hozzávalók a tejberizshez:

1 bögre desszert rizs
2 bögre rizstej/tej
egy vaníliarúd
2 evőkanál barnacukor
3 dl habtejszín

Elkészítés:

Az epret megtisztítottam, feldaraboltam, összekevertem a cukorral, és kábé fél órát főztem, amíg híg lekvár állagú nem lett. Levettem a tűzről és hozzákevertem a rumot (és élveztem, ahogy a rum és az eper illata bejárja az egész lakást).

A tejberizshez a rizst feltettem főni annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Miután magába szívta az összes folyadékot, hozzáadtam a vanília rudat és a kikapart magjait, a cukrot és felöntöttem a rizstejjel. Amikor ez is elfőtt róla, levettem a tűzről. A végén fedő alatt pihentettem, amíg teljesen megpuhultak a rizsszemek. A tejszínből habot vertem, aminek a felét óvatosan a langyos tejberizshez kevertem, a másik felével pedig a kiporciózott adagokat díszítettem.

Színesedő

Mióta vidékiből pesti lettem, kicsit nyögvenyelősebb piacra járni. Dunaújvárosban legrosszabb esetben is tíz perc volt, mire sétálva kijutottam az ismerős árusokhoz, Dél-Budáról viszont legjobb esetben is négyszer annyi időbe telik, mire elérem a kedvenc helyeket. De megéri! A belvárosban egyre több termelői piac nyit, ahova nem csak a készletek feltöltése miatt járunk. A hangulat mindenhol magával ragadó, és mindenhol más, ezért van, hogy a legkedvencebb hétvégi szórakozásaink egyike a piacozás. Ilyenkor pedig! Ilyenkor már nem is csak zöldséget, meg gyümölcsöt vesz az ember, hanem színeket. És színeket főz, és színeket eszik a színes napernyő alatt az erkélyen. A Hunyadi téri termelői piacról pénteken csodás csokor (napsárga, narancs, céklaszínű) sárgarépa, zsenge sárga és zöld cukkini, édes kaliforniai paprika és isteni mandula utazta velem végig a várost, a második vasárnapját számoló, szóval egészen friss, árnyas és letisztult egyszerűségével is hívogató Ó utcai Farm piacról pedig grillezni való nagykörűi füstölt sajt jött velem haza.

Ezekből készült egy színes árpasaláta pirított sós mandulával, és mellé vasárnapi kiegészítésnek grillezett sajt.

Az árpa ilyenkor különösen jó választás: amellett, hogy marha egészséges, a nyár gabonájának is nevezik, ugyanis hűti a szervezetet. Továbbá segíti a sejtépítést, az árpavíz akut, lázzal járó betegségek gyógyszere, az árpából főzött nyák pedig nyugtatja az irritált, gyulladt gyomor-és bél nyálkahártyát. Ezen kívül jó hatást fejt ki az idegrendszerre és az érzékszervekre _ ilyen színekkel párosítva meg főleg.

Hozzávalók a salátához (ami hidegen és melegen is tök jól működik):

2-3 kisebb cukkini, sárga és zöld vegyesen
1 kaliforniai paprika
1 csokor színes sárgarépa
4 kisebb paradicsom
1 csokor petrezselyem
4 gerezd fokhagyma
pici citrom
1 bögre hántolt árpa, alias gersli

Elkészítés:

A gerslit pici olajon pirítottam, aztán kétszer annyi sós vízben puhára főztem körülbelül háromnegyed óra alatt. Ezalatt a cukkinit és a répát felkarikáztam, a kaliforniai paprikát csíkokra vágtam. A felaprított fokhagymát egy kis olíva olajon illatra keltettem, majd rádobtam a répát, picivel később a cukkinit és a paprikát. Egészen picit sütöttem őket együtt, csak épp, hogy összeszokjanak, de még mindenki finom roppanós maradjon. A mandulát egy evőkanálnyi olajon elkezdtem pirítani és közben bátran sóztam, többször is. A serpenyőt folyamatosan rázogattam, hogy szénné ne égessem a magokat (ahogy azt korábban többször is megtettem). Amikor minden kész lett, összekevertem az árpát, a zöldségeket, a mandulát és a kockára vágott paradicsomot, rászórtam a felaprított petrezselymet, sóztam, borsoztam és csavartam rá egy kis citromlevet.

A sajtot nemes egyszerűséggel ujjnyi szeletekre vágtam, és száraz serpenyőben megpirítottam mindkét oldalukat.

Ebéd hűvös, szeles májusokra

A májusból épp most nem sokat érezni, az idő brrrr, a házban bekapcsolták a fűtést. Az ember nem ilyen képet dédelget magában erről a hónapról. Az esőnek mondjuk örülünk, aranyat ér, persze, de olyan őrült szelek fújnak odakint, hogy nem sok humorom van kitenni a lábam a négy fal közül. Tiszta szerencse, hogy csak pár napig tart ez az állapot. Addig meg, amíg kibekkeljük a jó időt, a tavasz minden zsengeségével főtt forró levest eszünk, utána pedig vörösbabos fasírtgolyót és petrezselymes-paradicsomos bulgurt _ hangolódásnak, mert azért csak közeledik az a nyár!

Krémlevest főzni azért jó, mert teljesen mindegy, milyen csúnyára és mekkora darabokra vágod a hozzávalókat (amíg azok a darabok azért nagyjából egyformák). Szinte bármilyen zöldség eltüntethető benne, akár két összetevőből is isteni meleg ebédet rittyenthet az ember pillanatok alatt. Eddig egy olyan variáció sem született, amit ne ettünk volna szívesen _ akár több napig is.

Hozzávalók a leveshez:

2 szál új sárgarépa + a zöldje

1 szál új petrezselyemgyökér

1 db kicsi, új zeller + a szára

1 db új karalábé

1 csokor újhagyma

4 gerezd fokhagyma

Opcionális: medvehagyma pesztó (de gondolom, bármilyen zöld pesztóval jól működik a dolog)

A hagymát kevés olajon megdinszteltem, majd utána küldtem a fokhagymát és megvártam, hogy illatozni kezdjen. Rádobtam a nagyobb darabokra vágott zöldségeket és a zöldjüket, és mindent együtt pároltam tovább. Felöntöttem körülbelül másfél liter vízzel, sóztam, borsoztam, amikor megpuhult, botmixerrel krémesre turmixoltam az egészet.

Közben a medvehagymászásból maradt utolsó üveg olajban eltett medvehagyma pesztóvá lett: a zöldet konyhai aprítóba tettem, önöttem hozzá még egy kis olívaolajat, napraforgó maggal és reszelt parmezánnal dúsítottam, kicsit sóztam és összedaráltam. A leveshez három evőkanálnyit kevertem.

Hetek óta vágyom valami fasírt féleségre, de a húst inkább kihagyom a képből, ha lehet. Szülinapomra megkaptam Vegasztrománia imádnivaló szakácskönyvét, amiből jó múltkor elkészítettem bab-zab burgerét zsemléstől, paradicsomszószostól (ami külön történet, merthogy a szósz passzírozott paradicsomból és mazsolából készül, és tökjó!). Most is valami hasonlót szerettem volna, de kicsit leegyszerűsítettem a történetet, így gyúrtam meg a saját kis fasírtgolyóimat. Az eredmény a formát tekintve nem lett a legjobb, mert sütés közben a golyók megadták magukat és kissé alakjukat vesztették, de ízre minden stimmelt: a végére kívül ropogós, belül a babtól krémes fasírtok születtek.

Hozzávalók a fasírthoz:

1 db vörösbab konzerv  

1 db sárgarépa

1 db pici új zeller + egy kis darab a szárból

1 db vöröshagyma

5 dkg zabpehely

pici citromlé

só, bors

friss zöldfűszer (most bazsalikom)

zsemlemorzsa a hempergetéshez

A hozzávalókat a zabpehely kivételével késes aprítóba tettem és összedaráltam, majd hozzáadtam a zabpelyhet is és a masszából kis golyókat formáltam, amiket meghempergettem anyukám homméd zsemlemorzsájában. Forró olajban nagyon óvatosan forgatva ropogósra sütöttem mindet.

És a bulgursaláta:

1 csésze bulgur

2 db nagyobb paradicsom

1 csokor petrezselyem

só, bors, pici citromlé, olívaolaj

A bulgurt kétszer annyi forrásban lévő vízzel leöntöttem, sóztam és vártam, amíg fedő alatt teljesen megpuhult. A paradicsomot kockára vágva, a petrezselymet felaprítva a bulgurhoz adtam, sóztam, borsoztam, olívaolajjal és kevés citromlével ízesítettem.

Márciusi maciságok

Amikor két hete elindultunk medvehagymát szedni, egy évek óta dédelgetett tervem vált valóra. Nem nagy dolog, de eddig soha nem jött össze, valahogy mindig lecsúsztam a szezonról. Talán ezért is örültem úgy, mint egy kisgyerek, ahogy Orfű felé közeledve megláttuk az első medvehagyma legelőt, és a rutinos helyi erőt, minek képviselői kosarakkal, metszőollókkal felszerelkezve vették be a fokhagyma illatú zölddel alaposan kibélelt mecseki domboldalt. Mi csak egy kisebb papírszatyorral készültünk, de legközelebb mi is kosárral megyünk, mert a medvehagyma jó, a saját kezeddel, verőfényben, hűvös tavaszi széltől kipirulva szedett medvehagyma még jobb, a még több medvehagyma pedig a legjobb, mert csudajó dolgok készülhetnek belőle. Nálunk lett több üveg pesztó, olajban is végezte pár csokor, ami pedig nem került üvegbe, egy sós tortácskában reinkarnálódott.

Sajtos medvehagymás torta

Hozzávalók:

18 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

4 normál vagy 5 kisebb méretű tojás

2 dl tejföl vagy joghurt (nálam a kettő keveréke)

15 dkg (nálam ementáli) sajt lereszelve + 5 dkg a tetejére 

15 dkg feta sajt

egy nagy csokor medvehagyma

só, bors

Így készült:

A tojást felvertem, sóztam, borsoztam, hozzákevertem a tejfölt, a joghurtot és a sajtokat, aztán kis adagokban hozzáadtam a sütőporos lisztet, végül a masszába forgattam a  felaprított medvehagymát. A tésztát kivajazott jénaiba öntöttem (és azért abba, mert a tortaformám alját elnyelte a föld) és 180 fokra előmelegített sütőben ötven perc alatt megsütöttem.

Medvehagyma pesztó

Hozzávalók (érzésre készült, úgyhogy csak körülbelül):

két csokor medvehagyma

1-1,5 dl hidegen sajtolt repceolaj

5 dkg napraforgómag
só, bors ízlés szerint

Így készült:

Minden hozzávalót késes aprítóba szórtam és jól összedolgoztam. Friss, ropogós vajas bagetten, például egy kis füstölt lazacnak megágyazva vele isteni vacsora... ;)

Napsütés helyett: spagetti sütőtökkel és mozzarellával

Úgy néz ki, a szombati napsütés egyelőre csak beetetés volt. És, bár nem volt éppen zord a tél, meg a tavasz illatát is érezni már a levegőben, egyre türelmetlenebbül várom, hogy megadja magát ez a nyirkos szürkeség és átadja a terepet a megújulásnak. Addig is, én ezzel a recepttel kompenzálok, és mutatok fityiszt az időjárásnak. Igaz, hogy a sütőtök még téli hozzávaló, a színek és a fűszerek viszont már a nyarat idézik _ így lesz ez tökéletes megoldás erre az átmeneti időszakra.

Hozzávalók

A fűszerkeverékhez:

1 teáskanál szárított levendulavirág
1 teáskanál szárított bazsalikom
4-5 ág kakukkfű leveleire szedve (vagy 1 teáskanál szárított kakukkfű)
1 citrom reszelt héja
1 mokkáskanál só
bors

A tökös raguhoz:

1 kisebb sütőtök
4 szál újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1dl tejszín
1 zacskó mozzarella

+ egy csomag spagetti

Így készült:

Az újhagymát felaprítottam és kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát és hagytam, hadd illatozzon kicsit. A megtisztított sütőtököt falatnyi kockákra vágtam és a hagymás keverékre dobtam, nagy lángra váltottam és picit megpirítottam. A fűszereket összekevertem és a tökhöz adtam. Egy kicsit még együtt sütöttem őket, aztán egy pici vizet öntöttem alá. Amikor minden falat megpuhult, hozzáadtam a tejszínt, forraltam még rajta egyet és elzártam a gázt. Az én ízlésem szerint a ragu még kért egy kis sót és citromlevet és jött még hozzá egy zacskó felkockázott mozzarella, ami szépen szétolvadt a forróságban.

A kifőtt spagettit összekevertem a krémes tökös egyveleggel és tálaltam.

Cukormentes kihívás és banánkenyér uzsira

Amikor belevágtam Zizi által meghirdetett februári cukormentes kihívásba, még abban reménykedtem, több időm lesz főzőcskézni, új dolgokkal kísérletezni, fotózni és írni. A terv az volt, hogy hetente beszámolok a dolgok állásáról _ ehhez képest ez az első, és valószínűleg az utolsó bejegyzés a témában. Ez viszont a lényegen nem változtat: (jó, még néhány nap hátravan, de) sikerült!
Az elmúlt három hétben egy szem cukor, vagy azt helyettesítő édesítő (így méz, nyírfa-, vagy egyéb cukor) nem csúszott le a torkomon. Elkerültem és a finisben még egy hétig kerülök mindent, amiben előfordulhattak ezek, szóval teljes süti és csokimegvonás alatt állok, ezen kívül a kávé, a tej és a vaj is lekerült az étlapról huszonnyolc napra. Az utóbbi időben ipari mennyiséget fogyasztottam ezekből, úgy éreztem nem árt, ha szusszan egyet a szervezetem. És tényleg. A reggeli tejeskávé zöld teára, meg meleg citromos vízre cserélődött (és úgy döntöttem, ez később is így marad), az ebéd utáni csoki kesudióra, mandulára, meg almacsipszre, a cukor banánra, datolyára, almapürére és mazsolára. Merthogy a saját szabályaim szerint az édes gyümölcsök, aszalványok maradtak. Így elsőre talán nem voltam túl szigorú magamhoz, de ez is meghozta azt az eredményt, amit vártam: könnyebbnek, egészségesebbnek érzem magam és sok olyan alternatívát engedtem be az életembe, amit február elmúltával is megtartok.

Nem mondom, hogy könnyű volt érintetlenül hagyni a mama almás pitéjét (aki egyébként valahogy pont az én hülye diétáim idejére időzíti a pitesütéseket :)), a nagyi fánkját, vagy anyóskám palacsintáját, de a vasárnapi uzsi például ez volt. Így pedig ki lehet bírni egy cukormentes hónapot is...

A smoothie-hoz egy csésze fagyasztott erdei gyümölcs-keveréket, egy érett banánt, egy csésze rizstejet és egy teáskanál holland kakaóport turmixoltam néhány percig. Az eredmény egy sűrű, krémes, éppen eléggé édes és kakaós ital lett.

A banánkenyér (alaprecept innen) pedig így készült: egy tálban összekevertem két bögre teljes kiőrlésű tönköly lisztet, egy teáskanál sütőport, fél teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Egy másik edényben a nedves összetevők barátkoztak egymással: villával összetörtem három jó érett banánt, amit fél bögre kókusztejjel, két evőkanál natúr almapürével, két evőkanál chia maggal, öt evőkanál olíva olajjal és egy evőkanál vanília kivonattal vegyítettem el. A száraz hozzávalókat összekevertem a nedves összetevőkkel és egy fél bögre kókuszreszelékkel is gazdagítottam a tésztát, amit szilikonos gyümölcskenyér formában sütöttem száznyolcvan fokon, nagyjából ötven percig (tűpróba).

A banánkenyeret mandulavajjal és feketeribizkés almapürével ettük.

Drégely piknik

Mivel délről bedobta magát a tél, mi ma délelőtt inkább észak felé vettük az irányt. Bár ott sem volt tavasz, az utak legalább járhatóak voltak, ami nem elhanyagolható egy kirándulás szempontjából. A cél Drégely vára volt, és mivel én egy téli pikniket is vizionáltam a várfalra, telepakoltuk a hátizsákot forró teával és a tegnapi vacsoramaradékkal, és nekiindultunk. Azért igyekeztem előző nap olyat sütnifőzni, ami másnap, és hidegen is megállja a helyét. Így készült egy karamellizált hagymás-kakukkfüves quiche és egy csokis banánkenyér (plusz még néhány szendvics tökmagkrémmel és sült sárgarépával, csak a biztonság kedvéért). A táskatartalom megfelelő motivációt jelentett a kaptatón fölfelé, az izzadságcseppekért pedig bőven kárpótolt minket a levegő és a látvány. Csodás pénteki ebéd volt. :)

A quiche-hez húsz deka lisztet és egy kis kanál sót gyorsan összemorzsoltam tizenkét deka hideg vajjal, aztán annyi jéghideg vizet adtam hozzá, amitől végül az egészet egy csinos kis labdává tudtam gyúrni. (A folyadékot nem árt óvatosan adagolni, mert itt könnyen túllőhetünk a célon, én öt evőkanálnál álltam meg.) A labdát félórás kényszerpihnőre küldtem a hűtőbe. Ezalatt karamellizáltam három fej vékony szeletekre vágott hagymát; összekevertem négy tojást, két és fél deci tejszínt, körülbelül fél deci tejet, belereszeltem tíz deka ementáli sajtot és egy kis csokor aprított kakukkfű is került bele.

A tésztát a piteformánál valamivel nagyobbra nyújtottam, és úgy, hogy pereme is legyen, belenyomkodtam a vajjal kikent, liszttel megszórt edénybe, aztán villával szépen megszúrkáltam. Egy picit még betoltam a fagyasztóba, aztán tizenöt-húsz percig vakon sütöttem száznyolcvan fokos sütőben. (Fontos, hogy a hideg tészta rögtön a forró levegőre kerüljön!)  Ezt követően beleöntöttem a tojásos-tejszínes masszát, rápakoltam a hagymát és az egészet visszaküldtem a sütőbe további fél órára, amíg a töltelék átsült és a tészta is finom omlós lett.

.

A banánkenyérben sikerült eltüntetni két barnába fordult gyümölcsöt és a maradék (kábé fél táblának megfelelő) csokimikulást, és végre fogyott a törni való dióból és mogyoróból is, ami két hónapja érintetlenül állt az erkélyen. Mindenki jól járt...

Húsz deka lisztet két teáskanál sütőporral összekevertem, a két banánt pépesítettem, összevegyítettem tíz deka olvasztott vajat, két tojást és harminc deka cukrot (ez lehet több is, kevesebb is, ízlésfüggő). A nedves keverékhez adtam a banánpürét és egy jó löttyintésnyi vanília kivonatot, majd mindezt összedolgoztam a száraz hozzávalókkal, végül az egészhez adtam két kisebb maréknyi, illatosra pirított dió-mogyoró keveréket és a csoki darabokat. A tésztát előremelegített sütőben, szilikon gyümölcskenyér formában sütöttem száznyolcvan fokon, ötven percig (tűpróba nem árt).

Menjetek piknikezni! :)

Tökmagkrém és nyers céklás humusz

Nyáron fedeztem fel, hogy létezik olyan, hogy tökmagkrém. Nagyon szerettem volna kipróbálni, de az ára visszatartott attól, hogy megvegyem. Ettől fogva viszont elég gyakran eszembe jutott, hogy elkészítem. Ma össze is jött a dolog, és... imádom! Jó minőségű tökmag (tegnap belefutottam egy zacskó kínaiba, ami a kukában landolt, olyan rossz íze és állaga volt a magoknak, szóval érdemes megnézni a származási országot), hidegen sajtolt (tökmag)olaj, só és egy konyhai aprító kell hozzá, semmi más. Nekem tizenhárom deka tökmagom volt itthon, amit gázon finoman megpirítottam. Ehhez a mennyiséghez négy-öt evőkanál olajat és kávéskanálnyi sót adtam, de pontos arányokat nem tudok, mert folyamatos kóstolás, és állag ellenőrzés mellett kerültek bele a hozzávalók az aprítóba.

A receptet továbbgondolva a krém felhasználásával született még egy nyers céklás humusz, ami nálam vajas pirítóson landolt. Négy közepes fej céklát ledaráltam, összekevertem három teáskanál tökmagkrémmel, pici olajjal, egy fél citrom levével, egy gerezd aprított fokhagymával, végül sóztam, borsoztam. Mivel csakúgy, mint a sütőtökkel, egyelőre a céklával is ismerkedő fázisban vagyunk, legközelebb azt hiszem, sülve kerül felhasználásra, hogy finomítsak az ízeken, de szerintem így is király kis szendvicsbe való született.

Házi kókusztej és sütőtök curry

A sütőtökkel soha nem voltunk túl jó barátságban, de néhány éve elhatároztam, hogy megpróbálom közelebb engedni magamhoz. Addig csak a hagyományos sütőben sült változathoz volt szerencsém, aminek az illata mindig meggyőzött a kóstolásra, de az évről-évre csalódást okozott. Ez az étel viszont atombomba, ahogy a főszereplő megjelenik a piacon, rögtön elkészül. Csodás, ahogy a tök egy része megadva magát szétfő, és sűrű krémessé varázsolja ezt a csípős-fűszeres egyveleget. 

Mivel Jézuska nagyon szeretett engem, és karira meglepett álmaim robotgépével, nálunk házilag készült a kókusztej - egy liter sűrű, zsíros - kétszázötven forintból, ami tökéletes, mert a megbízható minőségért csillagászati árat kell fizetni mostanában. 

Húsz deka kezeletlen kókuszreszeléket leforráztam egy liter vízzel, egy éjszakát állni hagytam, másnap a turmixgép gondjaira bíztam pár percre, aztán az egészet átszűrtem egy tiszta konyharuhán és jól kicsavartam. Korábban botmixerrel is próbálkoztam, azzal is egész jó anyag készíthető, de ez minden várakozásomat felülmúlta... :)

A curryhez apróra vágtam és megdinszteltem egy fej vöröshagymát és három gerezd fokhagymát, majd hozzáadtam egy evőkanál curry fűszerkeveréket. Ezeket kábé egy percig együtt pirítottam, sűrűn kevergetve. Amikor a fűszerek kieresztették minden illatukat, az alapra rádobtam három szem közepes méretű krumplit kockára vágva és a falatnyira aprított sütőtök is a fazékban végezte só, bors és egy teáskanál chili pehely kíséretében. További pirítgatás után az egészet felöntöttem úgy két ujjnyi vízzel és hagytam, hogy minden jelenlévő puhára főjön. Mikor ez bekövetkezett, hozzákevertem három-négy deci kókusztejet, egyet forraltam rajta és zárásként facsartam bele egy kis citromlevet. Rizzsel vagy lapos kenyérrel szoktuk enni - mindkettővel tökéletesen működik...