2014. január 8., szerda

Tökmagkrém és nyers céklás humusz

Nyáron fedeztem fel, hogy létezik olyan, hogy tökmagkrém. Nagyon szerettem volna kipróbálni, de az ára visszatartott attól, hogy megvegyem. Ettől fogva viszont elég gyakran eszembe jutott, hogy elkészítem. Ma össze is jött a dolog, és... imádom! Jó minőségű tökmag (tegnap belefutottam egy zacskó kínaiba, ami a kukában landolt, olyan rossz íze és állaga volt a magoknak, szóval érdemes megnézni a származási országot), hidegen sajtolt (tökmag)olaj, só és egy konyhai aprító kell hozzá, semmi más. Nekem tizenhárom deka tökmagom volt itthon, amit gázon finoman megpirítottam. Ehhez a mennyiséghez négy-öt evőkanál olajat és kávéskanálnyi sót adtam, de pontos arányokat nem tudok, mert folyamatos kóstolás, és állag ellenőrzés mellett kerültek bele a hozzávalók az aprítóba.



A receptet továbbgondolva a krém felhasználásával született még egy nyers céklás humusz, ami nálam vajas pirítóson landolt. Négy közepes fej céklát ledaráltam, összekevertem három teáskanál tökmagkrémmel, pici olajjal, egy fél citrom levével, egy gerezd aprított fokhagymával, végül sóztam, borsoztam. Mivel csakúgy, mint a sütőtökkel, egyelőre a céklával is ismerkedő fázisban vagyunk, legközelebb azt hiszem, sülve kerül felhasználásra, hogy finomítsak az ízeken, de szerintem így is király kis szendvicsbe való született.


2 megjegyzés: