2013. szeptember 27., péntek

Mentaszürcs

Amikor ez készült, még száz ágra sütött a nap és vizes konyharuhával a nyakamban hajolgattam a menta-gőzbe, hogy lássam, mi lesz a mindenféle utánjárást nélkülöző próbálkozásból. Mégsem hiszem, hogy aktualitását vesztette volna a dolog, főleg, mert menta még nő, ebben az őszben pedig sokkal jobb a konyhában izzadni, mint eddig az elmúlt hónapokban bármikor.
Első kísérletként nyár közepén főtt nálunk levendulaszörp (jövőre is lesz Tihanyban szedd magad, minden levendula rajongónak melegen ajánlott program), aminek nagy sikere volt. A mentás elhatározás is körülbelül ekkor született, de sokáig nem tudtam összeszervezni az elkészítését, nem mintha olyan hű de nagy bonyodalmat jelentett volna egyébként. Az utolsó lökést a kivitelezést illetően az adta, amikor a tikkasztó hőségben, Nagyvázsonyban volt szerencsém egy Zsusska-féle változatot kipróbálni, ami nem okozott csalódást, sőt. Adott pillanatban nem is tudtam volna üdítőbbet elképzelni annál a hideg, szódával és jó sok citrommal turbózott hűsítőnél.
A mentának megvan az a jó (gondolom, ezzel azért sokan vitába szállnának) tulajdonsága, hogy a kertben magára hagyva jól elburjánzik. Kedvesem szüleinél is ez történt szerencsére, úgyhogy egy jól megtermett bokrot ritkítottam meg a tervhez, ami után kisebb ölnyi csokorral állítottam haza. Ezt ketté szedtem és két hat literes fazékban hideg vízbe áztatva a hűtőben pihentettem egy éjszakát.



Másnap elosztva egy csomag citromsavat szórtam a cuccra, aztán felfőztem, csak úgy levelestől. Forrás után még legalább tíz percig hagytam a tűzön (itt azért finoman fogalmazva nem volt még túl bizalomgerjesztő az illata), aztán levettem, kihalásztam a szétfőtt zöldeket, beleöntöttem az összes lakásban fellelhető cukrot (ami nem volt összesen két kiló, fehér és barna keveréke) és addig főztem, amíg picit szirupos nem lett az állaga.



A kész szörpöt, ami a nádcukortól szép aranybarna árnyalatot kapott, tisztára mosott üvegekbe töltöttem, lezártam, és száraz dunsztban hagytam kihűlni.




Lime-mal, meg jéggel bolondítva jó kis alkoholmentes mojito gyártható belőle (hogy felnőtt társáról már ne is beszéljünk), de szerintem mehet forró csokiba, sütibe, karácsonyi bonbonba. Például.