Levendula és almadzsem

Kapcsolatom a levendulával több mint tizenöt éve szoros, mióta először megéreztem az illóolaj illatát a levegőben. Egészen sokáig csak ebben a formában engedtem közel magamhoz, de tavaly rájöttem, hogy sokkal több van benne egyszerű aromaterápiás szerepnél és egyébként igen sokoldalú személyiség.

A Kedvessel egy éve elkezdtük felfedezni Tihanyt (és mellékesen fülig beleszerettünk). Hallottunk a szedd magad levendula szüretről, de rossz szokásunk szerint ellustálkodtuk a délelőttöt és elég későn értünk a félszigetre, ahol, miután kiverekedtük magunkat a turistákkal tömött utcákról, egy teljesen véletlenszerű és elvarázsoló túrára indultunk, nem tudva azt sem, hogy hova és mikor lyukadunk ki. A levendulázásról én pár órányi séta után teljesen lemondtam, amikor egy domb tetején állva szembe találtuk magunkat azzal a lilakék illatos mezővel, ahova végül szinte futva és szinte az utolsó pillanatban megérkeztünk. Ekkor még azt gondoltam, szedünk pár csokor virágot, amit majd esetleg elajándékozunk. Egy szüretelőtől kapott tippre (miszerint a kisméretű szabvány szatyrot a virág fejével is meg lehet tölteni) viszont elkezdtünk gondolkodni, mit is kezdhetnénk egy csomó levendulával. Így lett az aratótáskányi virágból szörp és levendulás sárgabarack lekvár, ami nagy fájdalmunkra még a tél előtt elfogyott. Kétség nem férhetett hozzá, hogy visszatérünk, így az idei szeddmagad első napján egy hasonlóan csodás, csak épp a másik irányba tett túra után megalapoztuk az idei szörp készletet is.

Eszter receptje alapján (csak annyit változtattam, hogy a literenkénti egy kiló helyett hetven deka cukrot használtam) több mint tíz liter szörp készült és mivel minden kicsi és nagy és közepes italos üveg elfogyott, egy fazéknyi virág áztatvány almadzsemben végezte.

Hozzávalók 6-7 kisebb üvegnyi dzsemhez:

12 db közepes, mosolygós alma
0,5 kg cukor
levendulavíz (sok levendula+víz+két nap áztatás után annyi evőkanál citromsav adagolva, amennyi liter víz)

Így készült:

Az almákat meghámoztam (a magházat és a héját félretettem), és apró darabokra vágtam. A darabokat egy vastag falú lábasba tettem, felöntöttem annyi levendulavízzel, amennyi ellepte (körülbelül egy-másfél liter lehetett), hozzákevertem a cukrot, majd a félretett hulladékot is, amiben a legtöbb pektin található és ami a dzsem zselés állagáért felel. Nagy lángon körülbelül egy órát főztem, a végén több-kevesebb sikerrel kihalásztam belőle a héját és a magokat, tiszta befőttesüvegekbe kanalaztam az egészet és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Pirosfehér

A nemrég elkövetett szeddmagad eprészkedés alkalmával hárman majdnem tíz kiló gyümölcsöt gyűjtöttünk be nem egészen egy óra alatt. Nem volt sokkal olcsóbb, mintha csak simán megvettük volna valahol az út szélén, de ezek a bogyók legalább nem fürdőztek benzingőzben, és saját kézzel szedni, válogatni mindig jobb. A felhalmozott készlet nagy része lekvárként végezte, és épp a dunsztban csücsül, egy fél kiló viszont egy jó kis vaníliás tejberizs méltó társaként született újjá, eperöntet formájában.

Hozzávalók az öntethez:

50 dkg eper
3 evőkanál barnacukor
0,3 dl rum

Hozzávalók a tejberizshez:

1 bögre desszert rizs
2 bögre rizstej/tej
egy vaníliarúd
2 evőkanál barnacukor
3 dl habtejszín

Elkészítés:

Az epret megtisztítottam, feldaraboltam, összekevertem a cukorral, és kábé fél órát főztem, amíg híg lekvár állagú nem lett. Levettem a tűzről és hozzákevertem a rumot (és élveztem, ahogy a rum és az eper illata bejárja az egész lakást).

A tejberizshez a rizst feltettem főni annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Miután magába szívta az összes folyadékot, hozzáadtam a vanília rudat és a kikapart magjait, a cukrot és felöntöttem a rizstejjel. Amikor ez is elfőtt róla, levettem a tűzről. A végén fedő alatt pihentettem, amíg teljesen megpuhultak a rizsszemek. A tejszínből habot vertem, aminek a felét óvatosan a langyos tejberizshez kevertem, a másik felével pedig a kiporciózott adagokat díszítettem.