Pár évvel ezelőtt, a hazai DNK láz idején én is többször nekiálltam, de akkor nem volt mindig biztató a végeredmény. A héja nem volt olyan ropogós, nyers maradt a közepe, vagy éppen túl lőttem a célon: ha jól emlékszem, egy jénaitól meg is váltam, olyan vastagon beleszenesedett a tészta. Hogy sütőtől, liszttől, élesztőtől, gyakorlattól vagy mástól függ-e, nem tudom, de mostanában egész helyes bucik készülnek, ha olyanom van, akár minden második nap. A napi rutinba szerintem nagyon jól beleilleszthető az elkészítése: este bekeverem, reggel megsütöm, vagy reggel dobom össze a tésztát és este teszem sütőbe. A tészta sokféleképpen variálható, nálunk most olajbogyóval megy, de minden nélkül, pirított hagymával vagy szárított paradicsommal is csúcs.
Hozzávalók (egy valamivel kisebb, mint fél kilós kenyérkéhez):
3 csésze (2,5 dl) liszt (sima finomliszttel is működik, de nekem a BL80-as kenyérliszt és a fehér tönkölybúza liszt vált be eddig a leginkább)
1,5 csésze langyos víz
1,5 teáskanál só
1 kávéskanál instant élesztő
Elkészítés:
A lisztet egy tálba öntöm, elkeverem a sóval, élesztővel és a vízzel. Nem kell kidolgozni a tésztát, éppen csak mindent összekeverni, aztán alufóliával letakarva meleg helyen hagyni legalább tizenkét órára. Ha a hosszú kelesztési idő letelt, nem sajnálva a lisztet, a sütőtálban áthajtogatom a tésztát (szerintem fölösleges kivenni): egyik felét megfogom, áthúzom, fordítok rajta, ugyanez, fordítok rajta, megint áthúzom. A sütőt közben előmelegítem 250 fokra és a sütőedényt (fedeles jénai, vaslábas) is beizzítom. Úgy, hogy a hajtogatott fele kerüljön felülre, a tésztát a a liszttel kiszórt, forró edénybe teszem és lefedve betolom a sütőbe nagyjából fél órára. Ezután leveszem a fedelét, picit csökkentem a hőmérsékletet és további tíz-tizenöt percig sütöm még. Az első szakaszban szépen átsül a belseje, fedő nélkül pedig csodálatosan ropogósra és pirosra sül a héja. :)
