Otthon Bagel

Mióta megnyitott, tervben volt, hogy közelebbről is megnézzük, aztán végül csak véletlenül keveredtünk el a Kecskeméti utcai Budapest Bagelbe. Imádtam. Imádtam a hely indusztriális-romkocsmás, de abszolút otthonos atmoszféráját, a kiszolgálás lazaságát, a választékot és a kiválasztottat, aminek végül az utolsó morzsáit is elégedetten szedegettük fel a tányérról. Az utóbbi pár hétben már gondoltam rá, hogy itthon is modellezni kéne az élményt, de kellett hozzá egy lassú kis vasárnap délelőtt, hogy nekiálljak.

A tésztát Fűszeres Eszter útmutatása alapján készítettem, de valamiért egy elég nehezen nyújtható, kemény anyagot sikerült összehoznom, ami a formázás végére rendesen megizzasztott. Legközelebb több folyadékkal próbálkozom, azt hiszem.

A lyukas péksütikhez fél kiló lisztet, négy gramm porélesztőt, egy evőkanál cukrot és egy jó nagy csipet sót összekevertem, ezután hozzáöntöttem másfél deci meleg tejet és egy deci meleg vizet. Miután jól eldolgoztam egymással az összetevőket, nyolc egyenlő bucit formáztam és meleg helyen pihentettem a társaságot úgy húsz percig. A lustálkodás után megpróbáltam téglalap alakúra nyújtani a kupacokat, amiket ezután egyenként feltekertem és két végüket összetapasztottam egy kis víz segítségével. Negyven perc kelesztés után egy evőkanál cukorral vizet forraltam, és oldalanként fél-fél percig úsztattam a delikvenseket, amiket aztán sütőpapírral bélelt tepsire tettem, néhányat szezámmaggal, néhányat lenmaggal szórtam meg és száznyolcvan fokos sütőben pirulásig sütöttem. A végeredmény nyolc darab masszív kis karika lett és kétféle szendvics készült belőlük. A Budapest Bagel ihlette változatba vaj, sóval, borssal megszórt vékony avokádószeletek, sajt és saláta, a másikba tormás sajtkrém és saláta került.