Pesztót eszünk pesztóval

Egész évben szívesen eszünk pesztót. Tesszük tésztára, kenyérre, szendvicsbe, levesbe, salátára - szinte bármibe és bármire. Bármikor. Nekem a klasszikus genovai a kedvencem, de arra valahogy még sohasem vitt rá a lélek, hogy nekiálljak elkészíteni. Azt hiszem, sajnálok ledarálni több csokornyi bazsalikomot. Reteklevélből, rukkolából és petrezselyemből viszont elég saját termést tudtunk felmutatni ahhoz, hogy többször is nekifussak a kísérletezésnek. A tavasszal készült változatokból valahogy mindig kimaradt a sajt, a legutóbbi, Hugh Fearnley-Whittingstall nyomán készült petrezselymes verziónál viszont rá kellett jönnünk, hogy nem véletlenül szerepel az összetevők között. Sokat finomít a néha kicsit vad, harsogó zöld ízen.

Pontos mennyiséget nem jegyeztem a készítésnél, de egy jól megtermett csokor petrust, két gerezd fokhagymát, kábé tíz deka diót és olyan másfél deci olíva olajat használtam, parmezán helyett pedig a Bükkben szerzett, keményre érett diós füstölt gomolya került a mártásba, ami lehet, hogy furcsán hangzik, de ebben az esetben tökjól működött. :) A sütőben előzőleg megpirított diót és a fokhagymát szemcsésre daráltam, hozzátettem a zöldet, a reszelt sajtot, aztán lassan adagoltam az olajat, amíg el nem értem az áhított állagot. Sóztam-borsoztam, első este spagettivel, grillezett padlizsánnal-paradicsommal, másnap vajas kenyérre kenve ettük. Harmadnapra sajnos már nem jutott. :)

Egy dohánybolt átlényegülése

Amikor kiderült, hogy Dunaújváros legeslegjobb dohányboltja huszonéves működés után kénytelen lehúzni a rolót, a döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam. Nem mintha olyan sok cigit vennék mostanában, csak rettentően felháborodtam és sajnáltam, hogy ez végül mégiscsak megesett, ezúttal olyan emberekkel, akiket ismerek és kedvelek. Közelebbről nézve talán mindig más egy ilyen történet, egy kicsit neked is fáj, egy kicsit te is gyászolsz, és aggódsz a jövő miatt. Van ennek viszont egy jó oldala is, mert amikor már érzed, hogy valami új van készülőben, ráadásul valami kis szerelem, amiről a faggatózásra is csak egy-egy titokzatosan elhümmögött "majd meglátod" árulkodik, te is reménykedve állhatsz be a várakozók sorába. Én őszintén szólva valami csokiközeli dologra tippeltem, de ha lehet, a végeredmény még jobb lett. Mintha Olivérék nekem nyitottak volna boltot _ és remélem, nem csak én érzem majd így. A piaci üzlet polcain ott van a magyar termelői vásárok színe-java, amit üvegbe, dobozba lehet zárni és amiből, miután kibontod a csomagolást, finoman előkúszik a tavasz, a nyár, az ősz, az erdő, a mező, meg az összes madárcsicsergés. :) A szörpök, lekvárok, chutney-k, ecetek, olajok, borok, tészták mellett különleges fűszerek (fahéjvirág ismerős?), illatos kekszek és falnivaló aszalványok is felbukkannak, de a kézműves budapesti Cukorka termékei is felkerültek a palettára, ami valószínűleg a jövőben tovább gyarapodik. Újvárosiak, arra járó vándorok, nézzetek be Pipás Pista Kamrájába. Legeltessétek a szemeteket, beszélgessetek, barátkozzatok új ízekkel, érdemes! (Nálunk a málnaecet és a citromos mustár ötösre vizsgázott. :))

Felvidékforevör

Ha eddig nem lettünk volna teljesen azok, mostanra egészen biztos, hogy menthetetlen Balaton-felvidék fanokká váltunk. Kurtakétnapos nyaralásunk alatt jártunk az északi partvidék néhány zegzugában. Badacsonyi vacsora után a tihanyi szabad strandon a csillagok alatt próbálkoztunk alvással, de ehelyett soha nem érzékelt szúnyoghadakkal folytattunk elkeseredett küzdelmet és álmatlanul forgolódtunk az éjszaka ordítozva csobbanó tini hordáktól. Kárpótlásként viszont a hajnali Balcsi dédelgetett minket, és a pokrócon ad hoc reggelit csaptunk az otthon még indulás előtt sütött kenyérből és a kábé két hónapja helyben szedett levendulával megbolondított sárgabarack lekvárból. Később Örvényes ligetes-árnyas partján sikerült aludni is valamennyit vízibiciklizés előtt és egy jó lángos után. A most felütött lekvártól féltem kicsit, mert amikor pár héttel ezelőtt hirtelen felindulásból az éppen megfőtt ízbe egy kisebb csokrot belemorzsolgattunk a Kedvessel, egy szappanillatú massza lett a végeredmény, amiből azt a következtetést vontam le, hogy kissé elvetettük a sulykot a mennyiséggel. Aztán hümmögve nyugtáztuk, hogy végül azért csak jó lett az anyag. :)