Egy dohánybolt átlényegülése

Amikor kiderült, hogy Dunaújváros legeslegjobb dohányboltja huszonéves működés után kénytelen lehúzni a rolót, a döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam. Nem mintha olyan sok cigit vennék mostanában, csak rettentően felháborodtam és sajnáltam, hogy ez végül mégiscsak megesett, ezúttal olyan emberekkel, akiket ismerek és kedvelek. Közelebbről nézve talán mindig más egy ilyen történet, egy kicsit neked is fáj, egy kicsit te is gyászolsz, és aggódsz a jövő miatt. Van ennek viszont egy jó oldala is, mert amikor már érzed, hogy valami új van készülőben, ráadásul valami kis szerelem, amiről a faggatózásra is csak egy-egy titokzatosan elhümmögött "majd meglátod" árulkodik, te is reménykedve állhatsz be a várakozók sorába. Én őszintén szólva valami csokiközeli dologra tippeltem, de ha lehet, a végeredmény még jobb lett. Mintha Olivérék nekem nyitottak volna boltot _ és remélem, nem csak én érzem majd így. A piaci üzlet polcain ott van a magyar termelői vásárok színe-java, amit üvegbe, dobozba lehet zárni és amiből, miután kibontod a csomagolást, finoman előkúszik a tavasz, a nyár, az ősz, az erdő, a mező, meg az összes madárcsicsergés. :) A szörpök, lekvárok, chutney-k, ecetek, olajok, borok, tészták mellett különleges fűszerek (fahéjvirág ismerős?), illatos kekszek és falnivaló aszalványok is felbukkannak, de a kézműves budapesti Cukorka termékei is felkerültek a palettára, ami valószínűleg a jövőben tovább gyarapodik. Újvárosiak, arra járó vándorok, nézzetek be Pipás Pista Kamrájába. Legeltessétek a szemeteket, beszélgessetek, barátkozzatok új ízekkel, érdemes! (Nálunk a málnaecet és a citromos mustár ötösre vizsgázott. :))