Drégely piknik

Mivel délről bedobta magát a tél, mi ma délelőtt inkább észak felé vettük az irányt. Bár ott sem volt tavasz, az utak legalább járhatóak voltak, ami nem elhanyagolható egy kirándulás szempontjából. A cél Drégely vára volt, és mivel én egy téli pikniket is vizionáltam a várfalra, telepakoltuk a hátizsákot forró teával és a tegnapi vacsoramaradékkal, és nekiindultunk. Azért igyekeztem előző nap olyat sütnifőzni, ami másnap, és hidegen is megállja a helyét. Így készült egy karamellizált hagymás-kakukkfüves quiche és egy csokis banánkenyér (plusz még néhány szendvics tökmagkrémmel és sült sárgarépával, csak a biztonság kedvéért). A táskatartalom megfelelő motivációt jelentett a kaptatón fölfelé, az izzadságcseppekért pedig bőven kárpótolt minket a levegő és a látvány. Csodás pénteki ebéd volt. :)

A quiche-hez húsz deka lisztet és egy kis kanál sót gyorsan összemorzsoltam tizenkét deka hideg vajjal, aztán annyi jéghideg vizet adtam hozzá, amitől végül az egészet egy csinos kis labdává tudtam gyúrni. (A folyadékot nem árt óvatosan adagolni, mert itt könnyen túllőhetünk a célon, én öt evőkanálnál álltam meg.) A labdát félórás kényszerpihnőre küldtem a hűtőbe. Ezalatt karamellizáltam három fej vékony szeletekre vágott hagymát; összekevertem négy tojást, két és fél deci tejszínt, körülbelül fél deci tejet, belereszeltem tíz deka ementáli sajtot és egy kis csokor aprított kakukkfű is került bele.

A tésztát a piteformánál valamivel nagyobbra nyújtottam, és úgy, hogy pereme is legyen, belenyomkodtam a vajjal kikent, liszttel megszórt edénybe, aztán villával szépen megszúrkáltam. Egy picit még betoltam a fagyasztóba, aztán tizenöt-húsz percig vakon sütöttem száznyolcvan fokos sütőben. (Fontos, hogy a hideg tészta rögtön a forró levegőre kerüljön!)  Ezt követően beleöntöttem a tojásos-tejszínes masszát, rápakoltam a hagymát és az egészet visszaküldtem a sütőbe további fél órára, amíg a töltelék átsült és a tészta is finom omlós lett.

.

A banánkenyérben sikerült eltüntetni két barnába fordult gyümölcsöt és a maradék (kábé fél táblának megfelelő) csokimikulást, és végre fogyott a törni való dióból és mogyoróból is, ami két hónapja érintetlenül állt az erkélyen. Mindenki jól járt...

Húsz deka lisztet két teáskanál sütőporral összekevertem, a két banánt pépesítettem, összevegyítettem tíz deka olvasztott vajat, két tojást és harminc deka cukrot (ez lehet több is, kevesebb is, ízlésfüggő). A nedves keverékhez adtam a banánpürét és egy jó löttyintésnyi vanília kivonatot, majd mindezt összedolgoztam a száraz hozzávalókkal, végül az egészhez adtam két kisebb maréknyi, illatosra pirított dió-mogyoró keveréket és a csoki darabokat. A tésztát előremelegített sütőben, szilikon gyümölcskenyér formában sütöttem száznyolcvan fokon, ötven percig (tűpróba nem árt).

Menjetek piknikezni! :)