2014. május 16., péntek

Ebéd hűvös, szeles májusokra

A májusból épp most nem sokat érezni, az idő brrrr, a házban bekapcsolták a fűtést. Az ember nem ilyen képet dédelget magában erről a hónapról. Az esőnek mondjuk örülünk, aranyat ér, persze, de olyan őrült szelek fújnak odakint, hogy nem sok humorom van kitenni a lábam a négy fal közül. Tiszta szerencse, hogy csak pár napig tart ez az állapot. Addig meg, amíg kibekkeljük a jó időt, a tavasz minden zsengeségével főtt forró levest eszünk, utána pedig vörösbabos fasírtgolyót és petrezselymes-paradicsomos bulgurt _ hangolódásnak, mert azért csak közeledik az a nyár!

Krémlevest főzni azért jó, mert teljesen mindegy, milyen csúnyára és mekkora darabokra vágod a hozzávalókat (amíg azok a darabok azért nagyjából egyformák). Szinte bármilyen zöldség eltüntethető benne, akár két összetevőből is isteni meleg ebédet rittyenthet az ember pillanatok alatt. Eddig egy olyan variáció sem született, amit ne ettünk volna szívesen _ akár több napig is.

Hozzávalók a leveshez:

2 szál új sárgarépa + a zöldje
1 szál új petrezselyemgyökér
1 db kicsi, új zeller + a szára
1 db új karalábé
1 csokor újhagyma
4 gerezd fokhagyma

Opcionális: medvehagyma pesztó (de gondolom, bármilyen zöld pesztóval jól működik a dolog)
A hagymát kevés olajon megdinszteltem, majd utána küldtem a fokhagymát és megvártam, hogy illatozni kezdjen. Rádobtam a nagyobb darabokra vágott zöldségeket és a zöldjüket, és mindent együtt pároltam tovább. Felöntöttem körülbelül másfél liter vízzel, sóztam, borsoztam, amikor megpuhult, botmixerrel krémesre turmixoltam az egészet.

Közben a medvehagymászásból maradt utolsó üveg olajban eltett medvehagyma pesztóvá lett: a zöldet konyhai aprítóba tettem, önöttem hozzá még egy kis olívaolajat, napraforgó maggal és reszelt parmezánnal dúsítottam, kicsit sóztam és összedaráltam. A leveshez három evőkanálnyit kevertem.




Hetek óta vágyom valami fasírt féleségre, de a húst inkább kihagyom a képből, ha lehet. Szülinapomra megkaptam Vegasztrománia imádnivaló szakácskönyvét, amiből jó múltkor elkészítettem bab-zab burgerét zsemléstől, paradicsomszószostól (ami külön történet, merthogy a szósz passzírozott paradicsomból és mazsolából készül, és tökjó!). Most is valami hasonlót szerettem volna, de kicsit leegyszerűsítettem a történetet, így gyúrtam meg a saját kis fasírtgolyóimat. Az eredmény a formát tekintve nem lett a legjobb, mert sütés közben a golyók megadták magukat és kissé alakjukat vesztették, de ízre minden stimmelt: a végére kívül ropogós, belül a babtól krémes fasírtok születtek.

Hozzávalók a fasírthoz:

1 db vörösbab konzerv  
1 db sárgarépa
1 db pici új zeller + egy kis darab a szárból
1 db vöröshagyma
5 dkg zabpehely
pici citromlé
só, bors
friss zöldfűszer (most bazsalikom)
zsemlemorzsa a hempergetéshez

A hozzávalókat a zabpehely kivételével késes aprítóba tettem és összedaráltam, majd hozzáadtam a zabpelyhet is és a masszából kis golyókat formáltam, amiket meghempergettem anyukám homméd zsemlemorzsájában. Forró olajban nagyon óvatosan forgatva ropogósra sütöttem mindet.



És a bulgursaláta:

1 csésze bulgur
2 db nagyobb paradicsom
1 csokor petrezselyem
só, bors, pici citromlé, olívaolaj

A bulgurt kétszer annyi forrásban lévő vízzel leöntöttem, sóztam és vártam, amíg fedő alatt teljesen megpuhult. A paradicsomot kockára vágva, a petrezselymet felaprítva a bulgurhoz adtam, sóztam, borsoztam, olívaolajjal és kevés citromlével ízesítettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése