Adventi levesezde

Tegnap az adventi wampolásból hazaérve semmi másra nem vágytam jobban, mint egy forró levesre. A legutóbbi Nők lapjában megfogott egy egyszerű recept Hernyák Tomitól, ami kicsit továbbgondolódott a konyhánkban. Kezdetben egy teljesen másféle verzió keringett a fejemben, de egy hozzávaló híján más irányba mozdultam el. Bár mi nem főzünk ünnepi vacsorát, ezt simán el tudnám képzelni egy expressz karácsonyi menüben, mert szerintem egy egészen elegáns kis fogás kerekedett ki belőle.

Fehérboros csicserileves pulykával és sült almával

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1dl jó minőségű száraz fehérbor
1 konzerv csicseriborsó
30 dkg pulykamellfilé
1 szál rozmaring
só, bors
2db közepes méretű alma

Elkészítés:

Az apróra vágott hagymát vaj és olaj keverékén kis só hozzáadásával megdinszteltem, felöntöttem egy deci borral és ugyanennyi vízzel, és botmixerrel olyan simára turmixoltam, amilyenre csak tudtam. Ezután hozzáadtam egy szép szál rozmaringot, a lecsöpögtetett és átöblített csicseriborsót, és még körülbelül fél liter vizet (alaplével jobban hangzik és nyilván finomabb is, de az most éppen nem volt), bátran sóztam és borsoztam, néhány perc után pedig a falatnyi kockákra vágott pulykahúst is a borsó után dobtam. Újabb percek múlva, amikor a hús teljesen átfőtt, elzártam alatta a gázt. Mialatt főtt a leves, felkockáztam két piros almát. Egy serpenyőben vajat hevítettem és megpirítottam a gyümölcsdarabokat, a végén pedig az egészet a leveshez kevertem.

Vegator

Tegnap végre rászántam magam, hogy újabb részt törjek meg az erkélyen várakozó zsáknyi dióból, amit még szeptember végén szedtünk fel otthon, a kisapostagi fa alól. Az első megtisztított adag már legalább egy hónapja elfogyott, azóta próbáltam rávenni magam a dologra. Sokáig tartott, míg a gondolat tetté érett, pedig ha van a hűtőben, nagyon gyakran esszük. Müzlibe, zabkásába, sütibe téve, de használjuk pesztók lelkének, vagy csak úgy, magában, meghagyva nemes egyszerűségében. Ezúttal viszont volt egy célrecept, Bede Anna Vegasztrománia csúcsszuper diótorosa, aminek elkészítésével ugyan nem mondom, hogy nem pepecseltem többet, mint amit általában bevállalok, de kivételes alkalom, nem rohantam éppen sehova. Nem ragaszkodtam az eredeti recepthez, mert hirtelen se gesztenyét, se szárított erdei gombát nem sikerült szereznem, de nekem így is megfelel a végeredmény, amit gyakori mmmmzések közepette teszteltem. :) Bár voltak hosszabb, évekig tartó húsmentes időszakok az életemben, és talán még lesznek is, nem vagyok vegetáriánus. Így a vega hurkák és a  párolt almás lilakáposzta mellé, ami szintén azon indult, libazsíron pirult ciabatta került. Egy pohár borral lekísérve élménydús ebéd volt, nagy kár, hogy egyszemélyesre sikeredett...

Update: kétszemélyes vacsoraként is bevált - mmmmmzött a Kedves is. :)

Hozzávalók a diótoroshoz (gomba és gesztenye nélküli, szegényes változat :)):

100g dió
50g rizs (én a kedvenc kerekszemű barnát használtam)
1 kisebb alma meghámozva
50g gouda sajt
1 tojás
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, majoranna

Hozzávalók a párolt káposztához:

1 kis fej lilakáposzta
1 kis fej hagyma
1 alma (itt nem hámoztam)
2 dl 100%-os almalé
1 dl száraz vörösbor
2-3 ek málnaecet (vagy fehérborecet)
2db babérlevél, 3db szegfűszeg, só, bors
1 tk méz
Elkészítés:

A hurkához a rizst (előző nap) megfőztem, a diót durvára daráltam, a hagymát és a fokhagymát felaprítottam, az almát apróra vágtam és egy tálban mindezt összekevertem egy tojással. A masszát egy kávéskanálnyi majorannával, sóval borssal ízesítettem, majd hat részre osztottam. Sütőpapírokat 20x20 cm-es darabokra téptem, ezeket vékonyan megkentem olívaolajjal és az adagokat külön-külön, mint a szaloncukrot, becsomagoltam. Száznyolcvan fokra előmelegített sütőben harminc percig sütöttem őket, félidőben mindegyiket megfordítottam.

A párolt káposztához kevés libazsíron megdinszteltem a hagymát egy kis sóval, rádobtam a vékony csíkokra vágott lilakáposztát és tizenöt percig pároltam. Az almát kisebb darabokra vágtam, majd a babérlevéllel és a szegfűszeggel a káposztához adtam, végül hozzáöntöttem a bort, az almalevet és még háromnegyed órán keresztül lassú tűzön hagytam. A végén sóztam, borsoztam, hozzáadtam az ecetet és egy kis kanál mézet.

Utolsó mozzanatként egy serpenyőben felolvasztottam egy teáskanálnyi libazsírt, félbevágtam egy ciabattát, és mindkét oldalát aranybarnára pirítottam.

Levendula és almadzsem

Kapcsolatom a levendulával több mint tizenöt éve szoros, mióta először megéreztem az illóolaj illatát a levegőben. Egészen sokáig csak ebben a formában engedtem közel magamhoz, de tavaly rájöttem, hogy sokkal több van benne egyszerű aromaterápiás szerepnél és egyébként igen sokoldalú személyiség.

A Kedvessel egy éve elkezdtük felfedezni Tihanyt (és mellékesen fülig beleszerettünk). Hallottunk a szedd magad levendula szüretről, de rossz szokásunk szerint ellustálkodtuk a délelőttöt és elég későn értünk a félszigetre, ahol, miután kiverekedtük magunkat a turistákkal tömött utcákról, egy teljesen véletlenszerű és elvarázsoló túrára indultunk, nem tudva azt sem, hogy hova és mikor lyukadunk ki. A levendulázásról én pár órányi séta után teljesen lemondtam, amikor egy domb tetején állva szembe találtuk magunkat azzal a lilakék illatos mezővel, ahova végül szinte futva és szinte az utolsó pillanatban megérkeztünk. Ekkor még azt gondoltam, szedünk pár csokor virágot, amit majd esetleg elajándékozunk. Egy szüretelőtől kapott tippre (miszerint a kisméretű szabvány szatyrot a virág fejével is meg lehet tölteni) viszont elkezdtünk gondolkodni, mit is kezdhetnénk egy csomó levendulával. Így lett az aratótáskányi virágból szörp és levendulás sárgabarack lekvár, ami nagy fájdalmunkra még a tél előtt elfogyott. Kétség nem férhetett hozzá, hogy visszatérünk, így az idei szeddmagad első napján egy hasonlóan csodás, csak épp a másik irányba tett túra után megalapoztuk az idei szörp készletet is.

Eszter receptje alapján (csak annyit változtattam, hogy a literenkénti egy kiló helyett hetven deka cukrot használtam) több mint tíz liter szörp készült és mivel minden kicsi és nagy és közepes italos üveg elfogyott, egy fazéknyi virág áztatvány almadzsemben végezte.

Hozzávalók 6-7 kisebb üvegnyi dzsemhez:

12 db közepes, mosolygós alma
0,5 kg cukor
levendulavíz (sok levendula+víz+két nap áztatás után annyi evőkanál citromsav adagolva, amennyi liter víz)

Így készült:

Az almákat meghámoztam (a magházat és a héját félretettem), és apró darabokra vágtam. A darabokat egy vastag falú lábasba tettem, felöntöttem annyi levendulavízzel, amennyi ellepte (körülbelül egy-másfél liter lehetett), hozzákevertem a cukrot, majd a félretett hulladékot is, amiben a legtöbb pektin található és ami a dzsem zselés állagáért felel. Nagy lángon körülbelül egy órát főztem, a végén több-kevesebb sikerrel kihalásztam belőle a héját és a magokat, tiszta befőttesüvegekbe kanalaztam az egészet és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Pirosfehér

A nemrég elkövetett szeddmagad eprészkedés alkalmával hárman majdnem tíz kiló gyümölcsöt gyűjtöttünk be nem egészen egy óra alatt. Nem volt sokkal olcsóbb, mintha csak simán megvettük volna valahol az út szélén, de ezek a bogyók legalább nem fürdőztek benzingőzben, és saját kézzel szedni, válogatni mindig jobb. A felhalmozott készlet nagy része lekvárként végezte, és épp a dunsztban csücsül, egy fél kiló viszont egy jó kis vaníliás tejberizs méltó társaként született újjá, eperöntet formájában.

Hozzávalók az öntethez:

50 dkg eper
3 evőkanál barnacukor
0,3 dl rum

Hozzávalók a tejberizshez:

1 bögre desszert rizs
2 bögre rizstej/tej
egy vaníliarúd
2 evőkanál barnacukor
3 dl habtejszín

Elkészítés:

Az epret megtisztítottam, feldaraboltam, összekevertem a cukorral, és kábé fél órát főztem, amíg híg lekvár állagú nem lett. Levettem a tűzről és hozzákevertem a rumot (és élveztem, ahogy a rum és az eper illata bejárja az egész lakást).

A tejberizshez a rizst feltettem főni annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Miután magába szívta az összes folyadékot, hozzáadtam a vanília rudat és a kikapart magjait, a cukrot és felöntöttem a rizstejjel. Amikor ez is elfőtt róla, levettem a tűzről. A végén fedő alatt pihentettem, amíg teljesen megpuhultak a rizsszemek. A tejszínből habot vertem, aminek a felét óvatosan a langyos tejberizshez kevertem, a másik felével pedig a kiporciózott adagokat díszítettem.

Színesedő

Mióta vidékiből pesti lettem, kicsit nyögvenyelősebb piacra járni. Dunaújvárosban legrosszabb esetben is tíz perc volt, mire sétálva kijutottam az ismerős árusokhoz, Dél-Budáról viszont legjobb esetben is négyszer annyi időbe telik, mire elérem a kedvenc helyeket. De megéri! A belvárosban egyre több termelői piac nyit, ahova nem csak a készletek feltöltése miatt járunk. A hangulat mindenhol magával ragadó, és mindenhol más, ezért van, hogy a legkedvencebb hétvégi szórakozásaink egyike a piacozás. Ilyenkor pedig! Ilyenkor már nem is csak zöldséget, meg gyümölcsöt vesz az ember, hanem színeket. És színeket főz, és színeket eszik a színes napernyő alatt az erkélyen. A Hunyadi téri termelői piacról pénteken csodás csokor (napsárga, narancs, céklaszínű) sárgarépa, zsenge sárga és zöld cukkini, édes kaliforniai paprika és isteni mandula utazta velem végig a várost, a második vasárnapját számoló, szóval egészen friss, árnyas és letisztult egyszerűségével is hívogató Ó utcai Farm piacról pedig grillezni való nagykörűi füstölt sajt jött velem haza.

Ezekből készült egy színes árpasaláta pirított sós mandulával, és mellé vasárnapi kiegészítésnek grillezett sajt.

Az árpa ilyenkor különösen jó választás: amellett, hogy marha egészséges, a nyár gabonájának is nevezik, ugyanis hűti a szervezetet. Továbbá segíti a sejtépítést, az árpavíz akut, lázzal járó betegségek gyógyszere, az árpából főzött nyák pedig nyugtatja az irritált, gyulladt gyomor-és bél nyálkahártyát. Ezen kívül jó hatást fejt ki az idegrendszerre és az érzékszervekre _ ilyen színekkel párosítva meg főleg.

Hozzávalók a salátához (ami hidegen és melegen is tök jól működik):

2-3 kisebb cukkini, sárga és zöld vegyesen
1 kaliforniai paprika
1 csokor színes sárgarépa
4 kisebb paradicsom
1 csokor petrezselyem
4 gerezd fokhagyma
pici citrom
1 bögre hántolt árpa, alias gersli

Elkészítés:

A gerslit pici olajon pirítottam, aztán kétszer annyi sós vízben puhára főztem körülbelül háromnegyed óra alatt. Ezalatt a cukkinit és a répát felkarikáztam, a kaliforniai paprikát csíkokra vágtam. A felaprított fokhagymát egy kis olíva olajon illatra keltettem, majd rádobtam a répát, picivel később a cukkinit és a paprikát. Egészen picit sütöttem őket együtt, csak épp, hogy összeszokjanak, de még mindenki finom roppanós maradjon. A mandulát egy evőkanálnyi olajon elkezdtem pirítani és közben bátran sóztam, többször is. A serpenyőt folyamatosan rázogattam, hogy szénné ne égessem a magokat (ahogy azt korábban többször is megtettem). Amikor minden kész lett, összekevertem az árpát, a zöldségeket, a mandulát és a kockára vágott paradicsomot, rászórtam a felaprított petrezselymet, sóztam, borsoztam és csavartam rá egy kis citromlevet.

A sajtot nemes egyszerűséggel ujjnyi szeletekre vágtam, és száraz serpenyőben megpirítottam mindkét oldalukat.

Ebéd hűvös, szeles májusokra

A májusból épp most nem sokat érezni, az idő brrrr, a házban bekapcsolták a fűtést. Az ember nem ilyen képet dédelget magában erről a hónapról. Az esőnek mondjuk örülünk, aranyat ér, persze, de olyan őrült szelek fújnak odakint, hogy nem sok humorom van kitenni a lábam a négy fal közül. Tiszta szerencse, hogy csak pár napig tart ez az állapot. Addig meg, amíg kibekkeljük a jó időt, a tavasz minden zsengeségével főtt forró levest eszünk, utána pedig vörösbabos fasírtgolyót és petrezselymes-paradicsomos bulgurt _ hangolódásnak, mert azért csak közeledik az a nyár!

Krémlevest főzni azért jó, mert teljesen mindegy, milyen csúnyára és mekkora darabokra vágod a hozzávalókat (amíg azok a darabok azért nagyjából egyformák). Szinte bármilyen zöldség eltüntethető benne, akár két összetevőből is isteni meleg ebédet rittyenthet az ember pillanatok alatt. Eddig egy olyan variáció sem született, amit ne ettünk volna szívesen _ akár több napig is.

Hozzávalók a leveshez:

2 szál új sárgarépa + a zöldje

1 szál új petrezselyemgyökér

1 db kicsi, új zeller + a szára

1 db új karalábé

1 csokor újhagyma

4 gerezd fokhagyma

Opcionális: medvehagyma pesztó (de gondolom, bármilyen zöld pesztóval jól működik a dolog)

A hagymát kevés olajon megdinszteltem, majd utána küldtem a fokhagymát és megvártam, hogy illatozni kezdjen. Rádobtam a nagyobb darabokra vágott zöldségeket és a zöldjüket, és mindent együtt pároltam tovább. Felöntöttem körülbelül másfél liter vízzel, sóztam, borsoztam, amikor megpuhult, botmixerrel krémesre turmixoltam az egészet.

Közben a medvehagymászásból maradt utolsó üveg olajban eltett medvehagyma pesztóvá lett: a zöldet konyhai aprítóba tettem, önöttem hozzá még egy kis olívaolajat, napraforgó maggal és reszelt parmezánnal dúsítottam, kicsit sóztam és összedaráltam. A leveshez három evőkanálnyit kevertem.

Hetek óta vágyom valami fasírt féleségre, de a húst inkább kihagyom a képből, ha lehet. Szülinapomra megkaptam Vegasztrománia imádnivaló szakácskönyvét, amiből jó múltkor elkészítettem bab-zab burgerét zsemléstől, paradicsomszószostól (ami külön történet, merthogy a szósz passzírozott paradicsomból és mazsolából készül, és tökjó!). Most is valami hasonlót szerettem volna, de kicsit leegyszerűsítettem a történetet, így gyúrtam meg a saját kis fasírtgolyóimat. Az eredmény a formát tekintve nem lett a legjobb, mert sütés közben a golyók megadták magukat és kissé alakjukat vesztették, de ízre minden stimmelt: a végére kívül ropogós, belül a babtól krémes fasírtok születtek.

Hozzávalók a fasírthoz:

1 db vörösbab konzerv  

1 db sárgarépa

1 db pici új zeller + egy kis darab a szárból

1 db vöröshagyma

5 dkg zabpehely

pici citromlé

só, bors

friss zöldfűszer (most bazsalikom)

zsemlemorzsa a hempergetéshez

A hozzávalókat a zabpehely kivételével késes aprítóba tettem és összedaráltam, majd hozzáadtam a zabpelyhet is és a masszából kis golyókat formáltam, amiket meghempergettem anyukám homméd zsemlemorzsájában. Forró olajban nagyon óvatosan forgatva ropogósra sütöttem mindet.

És a bulgursaláta:

1 csésze bulgur

2 db nagyobb paradicsom

1 csokor petrezselyem

só, bors, pici citromlé, olívaolaj

A bulgurt kétszer annyi forrásban lévő vízzel leöntöttem, sóztam és vártam, amíg fedő alatt teljesen megpuhult. A paradicsomot kockára vágva, a petrezselymet felaprítva a bulgurhoz adtam, sóztam, borsoztam, olívaolajjal és kevés citromlével ízesítettem.

Márciusi maciságok

Amikor két hete elindultunk medvehagymát szedni, egy évek óta dédelgetett tervem vált valóra. Nem nagy dolog, de eddig soha nem jött össze, valahogy mindig lecsúsztam a szezonról. Talán ezért is örültem úgy, mint egy kisgyerek, ahogy Orfű felé közeledve megláttuk az első medvehagyma legelőt, és a rutinos helyi erőt, minek képviselői kosarakkal, metszőollókkal felszerelkezve vették be a fokhagyma illatú zölddel alaposan kibélelt mecseki domboldalt. Mi csak egy kisebb papírszatyorral készültünk, de legközelebb mi is kosárral megyünk, mert a medvehagyma jó, a saját kezeddel, verőfényben, hűvös tavaszi széltől kipirulva szedett medvehagyma még jobb, a még több medvehagyma pedig a legjobb, mert csudajó dolgok készülhetnek belőle. Nálunk lett több üveg pesztó, olajban is végezte pár csokor, ami pedig nem került üvegbe, egy sós tortácskában reinkarnálódott.

Sajtos medvehagymás torta

Hozzávalók:

18 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

4 normál vagy 5 kisebb méretű tojás

2 dl tejföl vagy joghurt (nálam a kettő keveréke)

15 dkg (nálam ementáli) sajt lereszelve + 5 dkg a tetejére 

15 dkg feta sajt

egy nagy csokor medvehagyma

só, bors

Így készült:

A tojást felvertem, sóztam, borsoztam, hozzákevertem a tejfölt, a joghurtot és a sajtokat, aztán kis adagokban hozzáadtam a sütőporos lisztet, végül a masszába forgattam a  felaprított medvehagymát. A tésztát kivajazott jénaiba öntöttem (és azért abba, mert a tortaformám alját elnyelte a föld) és 180 fokra előmelegített sütőben ötven perc alatt megsütöttem.

Medvehagyma pesztó

Hozzávalók (érzésre készült, úgyhogy csak körülbelül):

két csokor medvehagyma

1-1,5 dl hidegen sajtolt repceolaj

5 dkg napraforgómag
só, bors ízlés szerint

Így készült:

Minden hozzávalót késes aprítóba szórtam és jól összedolgoztam. Friss, ropogós vajas bagetten, például egy kis füstölt lazacnak megágyazva vele isteni vacsora... ;)