2014. február 23., vasárnap

Cukormentes kihívás és banánkenyér uzsira

Amikor belevágtam Zizi által meghirdetett februári cukormentes kihívásba, még abban reménykedtem, több időm lesz főzőcskézni, új dolgokkal kísérletezni, fotózni és írni. A terv az volt, hogy hetente beszámolok a dolgok állásáról _ ehhez képest ez az első, és valószínűleg az utolsó bejegyzés a témában. Ez viszont a lényegen nem változtat: (jó, még néhány nap hátravan, de) sikerült!
Az elmúlt három hétben egy szem cukor, vagy azt helyettesítő édesítő (így méz, nyírfa-, vagy egyéb cukor) nem csúszott le a torkomon. Elkerültem és a finisben még egy hétig kerülök mindent, amiben előfordulhattak ezek, szóval teljes süti és csokimegvonás alatt állok, ezen kívül a kávé, a tej és a vaj is lekerült az étlapról huszonnyolc napra. Az utóbbi időben ipari mennyiséget fogyasztottam ezekből, úgy éreztem nem árt, ha szusszan egyet a szervezetem. És tényleg. A reggeli tejeskávé zöld teára, meg meleg citromos vízre cserélődött (és úgy döntöttem, ez később is így marad), az ebéd utáni csoki kesudióra, mandulára, meg almacsipszre, a cukor banánra, datolyára, almapürére és mazsolára. Merthogy a saját szabályaim szerint az édes gyümölcsök, aszalványok maradtak. Így elsőre talán nem voltam túl szigorú magamhoz, de ez is meghozta azt az eredményt, amit vártam: könnyebbnek, egészségesebbnek érzem magam és sok olyan alternatívát engedtem be az életembe, amit február elmúltával is megtartok.

Nem mondom, hogy könnyű volt érintetlenül hagyni a mama almás pitéjét (aki egyébként valahogy pont az én hülye diétáim idejére időzíti a pitesütéseket :)), a nagyi fánkját, vagy anyóskám palacsintáját, de a vasárnapi uzsi például ez volt. Így pedig ki lehet bírni egy cukormentes hónapot is...


A smoothie-hoz egy csésze fagyasztott erdei gyümölcs-keveréket, egy érett banánt, egy csésze rizstejet és egy teáskanál holland kakaóport turmixoltam néhány percig. Az eredmény egy sűrű, krémes, éppen eléggé édes és kakaós ital lett.

A banánkenyér (alaprecept innen) pedig így készült: egy tálban összekevertem két bögre teljes kiőrlésű tönköly lisztet, egy teáskanál sütőport, fél teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Egy másik edényben a nedves összetevők barátkoztak egymással: villával összetörtem három jó érett banánt, amit fél bögre kókusztejjel, két evőkanál natúr almapürével, két evőkanál chia maggal, öt evőkanál olíva olajjal és egy evőkanál vanília kivonattal vegyítettem el. A száraz hozzávalókat összekevertem a nedves összetevőkkel és egy fél bögre kókuszreszelékkel is gazdagítottam a tésztát, amit szilikonos gyümölcskenyér formában sütöttem száznyolcvan fokon, nagyjából ötven percig (tűpróba).

A banánkenyeret mandulavajjal és feketeribizkés almapürével ettük.

2 megjegyzés:

  1. Nyelek nagyokat:-)A múlt heti banánkenyeredből csak azért nem ettem többet,mert nem illik:-)Le a kalappal előtted,erős jellem vagy,hogy így kibírod,viszont nagyon ügyesen pótolod!

    VálaszTörlés